Federico García Lorca: Cigányrománcok. ford. Nagy László
Nagy László 100
| 1976
| Magyar Helikon, Budapest
| C 8.701
A hatvanas években Nagy László napi tevékenységévé vált a műfordítás, az alkotói munka szerves részét képezte. „S meggyőződtem magam is, hogy a fordítás nem idegen tőlem, örömet is ád.” A teljes életmű egyharmada saját költészet, a további a világirodalom tolmácsolása. „De miért is fordítottam ennyit? … A kezdet kezdetén, kíváncsi voltam, hogy tollam alól az idegen vers hogyan szól magyarul. Később a fordítás volt kenyerem,… még később, iparkodtam, hogy egy-egy nyelvterület költészetét, amit már megízleltem, erőm szerint ciklussá növeljem.” Rimbaud-t, Apollinaire-t, Jeszenyint, Dylan Thomas-t, kortárs lengyel és román költőket fordított. A legerősebb rokonság mégis Lorcához fűzte annak ellenére, hogy nem tudott spanyolul és megbízásra kezdte el átültetni műveit.
Fordításai nyomán óriási népszerűsége és kultusza lett Lorcának Magyarországon a hatvanas években. A Magyar Helikon Kiadó gondozásában, Szántó Tibor tipográfiájával és Picasso rajzaival jelent meg az illusztris kötet, melynek ezt a példányát a pár hónappal később eltávozó Déry Tibornak és feleségének, Kunsági Máriának, Böbének ajánlott.
MNMKK – PIM Könyvtár
