Molnár Edit: Nagy László édesanyjával
Nagy László 100
| 1975
| F.2008.2.9.
Meghitt, bensőséges pillanat édesanya és fiú között. Az előbbi éveken át táplálta, odafigyeléssel gondozta utódját, több ezerszer öltöztette, kötötte be cipőfűzőjét vagy gombolta be kabátját. Az idővel azonban a szerepek, ha nem is felcserélődtek, de megváltoztak: itt már a fiú az, aki gyengéd mozdulattal segít megvarrni az éppen pihenő, idős kézfej feletti ingujj gombját. A költőnek a verseiben és gyermekkori emlékeiben is számtalan alkalommal feltűnik édesanyja alakja. Egy ilyen hétköznapi, egyszerűségében mégis megható szituációt csak akkor láthatunk egy fényképen, ha a képen szereplő személyek bizalommal vannak a fotográfus felé: Molnár Edit másfél évtizeden át fényképezte Nagy Lászlót különböző helyszíneken és szituációkban, és édesanyjáról is készített portrékat.
Ez a fénykép a Székely Orsolyával készített portréfilm forgatása idején született, amikor Molnár Edit is velük volt Iszkázon, hogy a filmhez különböző hangulatokat keressenek. Nagy László naplójából megtudjuk: 1975. május 14-én „Már 6 órakor fölébredtem. Reggeliztünk, s máris indultunk a kiscsikóhoz, a baromfitelepen átmenve láttuk: asszonyok nagy kannákba törik fel a tojásokat ezrivel. A csikó keringett anyja körül a fűben, az anyja elejét kétlábra állva hágta, majd kiszaladtak a repcemezőbe. Az egyévesek tenyeremet harapdálták. O[rsolya] ezt is fölvette. M[olnár] Editke jött Pestről fotózni, vele mentem Iszkázra, a régi házhoz, majd ebéd után a réti forráshoz autóztunk a zöld vetésen át. Most látni, hogyan csurog ereken át a víz. Aztán aludtam fél órát. Anyám gombját én varrtam föl a ruhaujjára. Beborult az ég, egy-két fölvételt csináltak még a fiúk a kiscsibékről. A szállodába szakadó esőben jöttünk már. Főtt marhahús vacsora. Kevés beszélgetés. Az igazgató újabb üveg óbort küldött szobámba. De ezt M.-nak viszem. Fél 11.”
Molnár Edit felvétele, 40 x 30 cm
MNMKK PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár
