Nagy László a Pázmány Péter Tudományegyetem indexe
Nagy László 100
| 1948– 1949.
| V. 6443/92 /3.
Noha Nagy László a képzőművészeti pályán indult el, festő, grafikus szeretett volna lenni, 1947-ben megjelentek első versei a Valóságban. Ekkor érlelődött meg a gondolat: nem festő, hanem költő lesz – bár egész életében képzőművészet és irodalom egyenlő súllyal jelent meg alkotótevékenységében. Leckekönyve szerint 1948-ban iratkozott be a Pázmány Péter tudományegyetem magyar-szociológia-filozófia szakára, ám a második félévtől az orosz szakra ment át.
Fodor András író ebben az évben találkozott vele először: „A lépcsőkanyarból visszanézve pillantottam meg kollégista társai között. Nem annyira botra támaszkodó bicegése volt feltűnő, hanem ahogy a lépés közben a hátrafeszült váll, mell, arc körül valamiféle hőköltető atmoszféra támadt, valamiféle szigorú méltóság és függetlenség légköre.”
Leckekönyve szerint az első félévben tanárai között volt Lukács György, aki A német esztétika története című tárgyat tanította, Füst Milán a Látomás a művészetben kurzust vezette, Waldapfel József A magyar irodalom története, Turóczy-Trosztler József Az európai irodalom története tárgyat oktatta. Nyelvészetből Pais Dezső is tanította.
nyomtatvány nem autográf ráírással
MNMKK PIM Kézirattár
