A Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Népköztárság Irodalmi Alapja igazolványai
Nagy László 100
| 1960—1962. és 1951.
| V. 6443/92/7 és 8.
A Magyar Népköztársaság idején, 1949–1989-ig az irodalmi élet és az irodalom finanszírozása erőteljesen állami kontroll alatt állt.
Az 1945-ben alapított Magyar Írók Szövetsége a hazai alkotók szakmai és érdekvédelmi szerve volt: a publikálási lehetőségek mellett az állami ösztöndíjak, kiadói kapcsolatok is nagyban múltak azon, hogy egy alkotó tagja-e a szervezetnek, mely ugyanakkor erős állami ellenőrzést gyakorolt tagjai felett. A publikálási lehetőségek miatt szinte valamennyi hazai író csatlakozott a szövetséghez, hisz, aki nem, azt sok esetben kirekesztették a hivatalos irodalmi életből. A Nagy László-hagyatékban fennmaradt írószövetségi igazolvány szerint 1960-tól datálódik a tagság kelte.
Az ellenőrzés fontos eszköze az ún. Irodalmi Alap volt, amely a művészek anyagi támogatását szolgálta.
Az 1950-ben létrehozott szervezet – hivatalos néven: a Magyar Népköztársaság Irodalmi Alapja – anyagi támogatást nyújtott íróknak, költőknek, műfordítóknak, jogdíjkezelést végzett (pl. szerzői jogok), különféle szociális támogatásokat biztosított. Az írók tagsággal rendelkeztek, és ezért kötelező járulékot fizettek a bevételeik után. Az Irodalmi Alap amellett, hogy anyagi biztonságot teremtett a szerzők számára, ellenőrzést is gyakorolt tagjai irodalmi működése felett.
Nagy László tagja volt a Magyar Írószövetségnek, és ebből következően a Magyar Irodalmi Alapnak is, így volt csak lehetséges, hogy rendszeresen publikálni tudjon. A hagyatékban fennmaradt tagsági könyv szerint Nagy László 1951-től haláláig tagja volt e szervezetnek.
nyomtatvány nem autográf ráírással
MNMKK PIM Kézirattár
