Nagy László: Ady Endre portréja
Nagy László 100
| é. n.
| 2020.194.1.
A fára festett arckép Emil Isac Csucsán, 1918 októberében készült Ady Endre fotóportréját (PIM F.1986.1.) veszi alapul. Hátoldalán egy erdőrészlet olajvázlata látható. Keletkezési idejét nem ismerjük.
Nagy László számára fontos igazodási pontot jelentett Ady Endre költészete. A föltámadás szomorúsága (1968) című szenvedélyes, kiáltványszerű cikkében is megvédte a nagy előd lírai életművét: „A világdobálókat szeressük-e? Hullt a virág, hull a virág azóta is. Dobálják barbárok, forradalmárok, igazi szeretők, sznobok. Lehajol néha a költő, megtisztel egy-két szálat, feltűzi lidérces kalapjába. Aki annyira kívánta a hódolatot, tébolygó szelleme csömört kap immár, nem ismer magára: Föltámadtam, jaj föltámadtam! A darabolókat, a koncolókat megvessük-e? Ezek a belsőségeseket szétszabdalók, idő múltával mindig mások, meg-megjelennek szólván: Nekem az epéje a kedves, nekem a csiger-imádó gyomra, nekem istenes lelke, nekem az istentelen, nekem a fekete csődörsége: mímelem, nekem a vérvörös orátorsága: fölveszem. A sorolást berekesztjük. Ó, költők, esztéták s egyebek: én megtartanám Ady Endrét egészben is!”
Egyébként Nagy Lászlót kortársai Ady Endrével vonták párhuzamba. Például Kormos István újraszületett Ady Endrének nevezte őt.
MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár
