Nagy László portréja
Nagy László 100
| 1978
| 80.112.1.
Vigh Tamás szobra
„T. végtére megcsinálta a vázat, rakta rá az agyagot. A kályhánál ültem, egyik felem sült, a másik fagyott.” – jegyzi fel naplójába 1978. január 16-án Nagy László. Aznap ült először modellt Vigh műtermében, majd a hét során még további három napon, utoljára január 20-án. Ezután megbetegedett, ágynak esett, majd január 30-án utolérte a hirtelen halál. „…ez a fej nincs is befejezve, én nem így akartam megcsinálni. Talán nem látszik, mert végül is nagyon karakteres, de meg akartam olyan pontosan csinálni, hogy valóban érződjék az a változtathatatlan és változatlan karakter, ami mindenkire olyan nagy hatással volt.” – nyilatkozta Vigh 1981-ben. Ekkor már felállításra került a fejszobor egy öntvénye Ajkán, a költő nevét viselő művelődési házban. 1990-ben egy másik öntvényt Óbudán, Nagy László és Szécsi Margit utolsó lakóhelye előtt avattak fel.
Nagy László és Vigh Tamás közeli barátok voltak. Főiskolás koruk óta ismerték egymást, 1947–48-ban mindketten a Dési Huber Képzőművész Kollégiumban laktak. Az akkor még képzőművésznek készülő Nagy a főiskola rajz szakján tanult, Vigh pedig, Ferenczy Béni tanítványaként, a szobrász szakra járt. Három évtizeddel később, amikor a Kulturális Minisztérium megbízást adott Nagy László portréjára, a költő maga választotta meg az alkotót.
MNMKK – PIM, Művészeti- Relikvia és Fotótár
