Nagy László Seb a cédruson című képverse
Nagy László 100
| 1971. november 23. – 1972. március 27.
| letét, magántulajdon
A költő emblematikus vizuális költeménye először az Élet és Irodalom 1971/52., karácsonyi számában jelent meg, majd 1973-ban a Versben bujdosó című kötet Seb a cédruson című ciklusa nyitó darabjaként (Szépirodalmi, Bp.), 1995-ben pedig az Összegyűjtött versek címadó műve lett (Magvető, Bp.).
A költő halála után két évvel, 1980-ban adták ki felesége, Szécsi Margit szerkesztésében Nagy László képverseit Kísérlet a bánat ellen címmel (Magvető, Bp.), melyben szintén szerepel. A kalligrammákhoz sorolt vers első változata még fát ábrázolt, Csontváry Magányos cédrus című festménye nyomán, a végleges változat profilból mutatott emberi fejet és szemből nézett felsőtestet. A figurát a kéziraton kisbetűk, a nyomtatott változaton nagybetűk képezik, írásjelek nélkül. Ezek a fóliók a múzeumunkban elhelyezett és engedéllyel kutatható Nagy László-letétben találhatók, a 14 db A4-es méretű, spirálozott versíró füzet egyikében, amelyet a költő 1971. november 23-tól 1972. március 27-ig vezetett.
Czine Mihály a következőket írta Nép és irodalom című kétkötetes munkájában a vers keletkezéstörténetéről: „Van egy libanoni cédrusdarabja, azon van egy forradás. Egy emberalakra hasonlító seb. A sebet kivágta a fából, de az emberarc ott maradt, negatívban. A libanoni cédrus négyezer évet is megél: láthatta Mózest, Jóbot, Jézust, Spartacust; népeket és történelmeket; sebeket és mindig sebeket.”
A füzet Nagy László örököseinek tulajdona: engedélyükkel kutatható.
MNMKK PIM Kézirattár: Nagy László-letét, magántulajdon
