Nagy László: Szederkirály
Nagy László 100
| 1977
| V. 6382/17
A költő ezen kései hosszúéneke, prózaverse, alcíme szerint: „kisregénye”, még az általa összeállított, a Jönnek a harangok értem című (1978) első posztumusz kötetében látott napvilágot. A három nap alatt megírt vers alapvetően az iszkázi gyermekkor egyes motívumait idézi fel. Nem rajzolható ki egy lineáris eseménysor, hanem élményfüzérek láncolataként olvasható a mű, mely hangvételében egyszerre nyomasztó, lidérces, ugyanakkor vérbő és karneváli. A címadó lény önarckép, a verset célzó Pírpír kisasszony pedig annak legendák ködébe vesző inverzkaraktere. A szöveg az édeni gyermekkor illúzióival számol le, népi mondókák, átkozódások, búcsúztatók nyelvi sémáit keveri a jelképes alakoktól hemzsegő szimbolikus költői világ terébe.
A 17 fóliós kézirat egyes oldalain alig van autográf javítás, másutt egész sorokkal egészíti ki a gépiratot, s van, ahol láthatóan nem tud ellenállni a rajzolás kísértésének sem.
MNMKK – PIM Kézirattár
