Botev-díj
Nagy László 100
| 1976
| Szmoljan
| V. 6443/93/3.
Nagy László 1976-ban a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa Hriszto Botev-díját kapta meg, ugyanekkor Szmoljana városa díszpolgárává választotta, halála után pedig emlékmúzeumot avatott tiszteletére. A bolgár költő, újságíró, forradalmár, vagy miként a köztudatban él, a „bolgárok Petőfije” születésének századik évfordulója alkalmából alapított nemzetközi díjat neves műfordítók kaphatták meg. E kitüntetést, mely a korszak legmagasabb bolgár irodalmi díja volt egyben, Nagy László a bolgár nép- és műköltészet magyar nyelvű tolmácsolásáért és Hriszto Botev lírája fordításáért kapta. Ez utóbbiról a korabeli kritika úgy nyilatkozott, mint amely méltó módon tolmácsolja mind Botev költői nyelvét, mind versei szellemiségét.
Nagy már elismert fiatal költőként, 1949 és 1951 között állami ösztöndíjban részesült, melynek köszönhetően hosszabb időt töltött Bulgáriában a nyelv, a kultúra és az irodalom tanulmányozása céljából.
Ezt követően sorra jelentek meg műfordításkötetei: pl. Geo Milev: Szeptember (1959), a Babérfák. Délszláv népköltészet (1969), Erdőn, mezőn gyertya. A bolgár népköltés antológiája, (1975), Hriszto Botev: Kenyér vagy golyó (1970), Pejo Javorov, A kék köd órájában (1970) és Atanasz Dalcsev: Őszi hazatérés (1974).
Ugyanebben az évben díjazott volt még a szovjet Alekszej Szurkov, a kubai Nicolas Guillén és a francia Pierre Seghers költő és műfordító. A kitüntetést Nagy László Todor Zsivkov bolgár államfőtől vehette át.
MNMKK – PIM Kézirattár