Tamási Áron portréja
Nagy László 100
| 1966. május 26. előtt
| 2000.58.1.
„Meghalt közben Tamási Áron, akinek magas szemöldöke alatt sokszor ültünk (Juhász, Csernus, Kondor meg én) a Trombitásban, a Kis Royalban” – emlékezik a mesterre és jóbarátra Életem című írásában Nagy László. Rézkarc portréján Tamási magas szemöldöke hangsúlyosan ível felfelé, vonala napkörben folytatódik. Az író a világosság felé néz, avagy világosságot teremt a grafikán, mely 1966. május 26-án bekövetkezett halála után jelent meg az Élet és Irodalomban, Nagy László Tamásit búcsúztató verse mellett.
A portré még az író életében készülhetett, erről tanúskodik a Tamási-hagyatékból a PIM gyűjteményébe került rézkarcon olvasható ajánlás: „Tamási Áronnak, a pávásnak és a sasosnak szeretettel: Nagy László”. Az író bal mellkasán vele egy irányba tekintő sas, feje mögött fátylas koronát viselő páva látható. A két gazdag jelentéstartalommal bíró, a székely népművészetben is fontos jelkép utalhat az író szellemi, erkölcsi tartására, népművészetben gyökerező írásművészetére, kisebbségi létére és szabadságvágyára. A két madár egyszersmind Nagy László költészetének is visszatérő motívuma. A halhatatlanságot is szimbolizáló páva megjelenik a Búcsú Tamási Árontól negyedik versszakában is:
„Páva-palástod vállamon,
glóriás poharad enyém,
mind csupa gyászlevél immár,
torok-maró keserüség.”
MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár
