Nagy László festőállványa
Nagy László 100
| é.n.
| R.86.63.
Nagy László kezdetben festőnek készült, így vall 1974-ben diákéveiről Életem című írásában: „Kezdetben szorgalmas voltam, jelesen végeztem a polgárit. Érdekelt a képzőművészet, költészet is, de festő akartam lenni. Már akkor Heine verseit környékeztem, próbáltam fordítani. 1941 őszén a református kollégium kereskedelmi iskolájába iratkoztam, nem a gimnáziumba, mert négy év latinját kellett volna nyáron megtanulnom. Magyar tanárom Szathmáry Lajos, a vásárhelyi Cseresnyés kollégium szervezője. A. Tóth Sándorhoz jártam különrajzra. Látogattam a Képző Társulatot, de verseimet nem mutattam. Barátom, Lengyel Pista Komáromból jött iskolánkba, ő hozta a szlovákiai progresszív mozgalom hírét. Szerettük József Attilát, piros nyakkendőt viseltünk.”
Az írás mellett a képzőművészet iránti rajongása mindvégig megmaradt. Hétköznapjaiban az egyik váltotta a másikat. A festék a vászonról olykor ajtószárnyra, olykor a fára vándorolt. „Éjjel kettőig festettem a lovakat az orosz könyvből. Az egyik olyan monumentális, hogy ilyet még nem láttam. Arche-típusnak tekintem, ha faragok majd. Szép a festőmályva, ezzel csináltam az ábrákat.” – írta 1977. szeptember 13-án naplójában. „Egész este a lovat festettem a kékesszürke mályvával és a sárga kurkumagyökérrel, sajnos nem vártam meg, amíg az egyik szín megszárad, így lucskosan az egész rossz.” – olvasható néhány nap elteltével október 4-i naplóbejegyzésében.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti, Relikvia és Fotótára Nagy László festményei közül kettőt őriz, Ady Endre és Szécsi Margit portréját.
MNMKK PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár
